Piros rózsák beszélgetnek

Ki dönti el, hogy mi az igazság, és mi a valóság? Mit mutatnak és mutattak egykor a híradók, az újságcikkek, a riportok, a dokumentumfilmek? A valóságot vagy inkább valakinek, valakiknek a valóságát? Léteznek objektív tények, vagy mindannyian csupán a saját szűrőnkön áteresztve találkozunk a világ egy szubjektív olvasatával? Gárdos Péter, Kepes András és Kadarkai Endre beszélget ilyen és ehhez hasonló, az emberiséget régóta foglalkoztató kérdésekről, valamint az elmúlt idők és a jelen hazugságairól és igazságairól Gárdos Péter regénye, a Hamisítók megjelenésének apropóján. Szóba kerülnek az elnyomó rendszerek; a hatalom és a képek, a média és az azt fogyasztók viszonya; de az emlékezet torzító hatása is. Egy különleges este, ahol a hazugság mögé láthatunk.

„Túl sötét.” „Micsoda posvány!” „Csupa ronda emberről ír!” „Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.” „Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.” „Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!” „Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...” „Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.” „Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...” „Szörnyű munka!” „Sivár, sivár.”