Olvasópróba-demó: A várományos

„Túl sötét.” „Micsoda posvány!” „Csupa ronda emberről ír!” „Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.” „Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.” „Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!” „Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...” „Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.” „Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...” „Szörnyű munka!” „Sivár, sivár.”

A kontroll a játékon belül legalább adott. Hatásod van a világára. Más is menekül. Ne mondd, hogy te nem! Hát látom. Karaktereket alkotsz Fészbúkon, meg Instán, posztolsz a szolidaritásról meg a kutyás nyaralásról, leizzadsz, ha nem lájkolják az eseményedet. Az online avatárod eseményét. Csak annyi a különbség, hogy én ugye veled ellentétben tudom, hogy a videojátékban az a karakter nem én vagyok. És arra gondoltam, ott a Városligetben, hogy mi lenne, ha mégis?

Krasznahorkai László regényében a fiktív keletnémet kisváros, Kana unalmas-békés hétköznapjait nyugtalanító események zavarják meg: a híres Bach-emlékműveken graffitik jelennek meg, egy elismert fizikaprofesszor rejtélyes módon eltűnik, száz év után ismét farkasok jelennek meg a türingiai erdőkben. A könyv főhőse, Florian Herscht, a falmosó úgy dönt, levélben kér segítséget Angela Merkeltől. Gondolataiban a mindennapi élet apró eseményei összekeverednek a világvégéről szóló metafizikai kérdésekkel, és ahogy a városban működő neonáci csoport egyre radikálisabban lép fel, Herscht világa is kezd darabokra hullani.