A színházi világnap alkalmából Márton László olvassa fel művét az Örkény Stúdióban. A felolvasást követően Forgách András beszélget a szerzővel. Démosthenés avagy az athéni állam bukása című drámánál a szerző a régi drámaírók módszerét követte: a hozzáférhető antik források (főleg Plutarkhos életrajzai és Démosthenés, valamint Hypereidés fennmaradt szónoki beszédei) alapján ad korrajzot a „harminc zsarnok” rémuralma és a makedón elnyomás közötti – átmenetileg szabad – Athénról, a restaurált demokrácia rövid időszakáról, a hajmeresztő vagy vérlázító közügyekről. Márton kiélezi az eseménysorok és az emberi viszonyok groteszk mozzanatait, ezenkívül a döntő pillanatok előtt felgyorsítja a történéseket. Ezáltal a szomorú történelmi eseménynek – Athén bukásának és az önálló Hellas megszűnésének – abszurdba hajló komikus mellékzöngéket ad.
"Márton László színdarabjainak visszatérő és sokakat megtévesztő jellegzetessége, hogy a nagyszabású forma, az archaikus, brutális és véres helyzetek egész sorát felvonultató tragédia olykor habkönnyű bohózatnak, filozófiai burleszknek álcázza magát [ … ] De mégis talán leginkább az ősi commedia dell’artét, a vásári bábszínházat írja meg újra meg újra, prezentálja gyermeki pillantásunk előtt, a háttérben a nevető filozófus messze visszhangzó kacajával. A színpadravitel kétségtelen nehézsége – mivel a színház nem kis részben az azonnali hatás művészete –, hogy ezek a művek legtöbbször ugyanilyen nagy tudású, hasonló vízióval rendelkező alkotótársakat követelnek, akik átlátják és átérzik a fönt leírt paradoxont, de sebaj, ezeken a műveken is ott a vízjel, mint gyermekkorom kristálycukros zacskóján a felirat: „Minőségét korlátlan ideig megőrzi.” - Forgách András
