ANYÁM TYÚKJA (2.)
A magyar irodalom kötelező versei
több
A magyar irodalom kötelező versei
több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: április 11. csütörtök, 19:00
Az első „Tyúkot” azért neveztük el „1”-nek, mert a fele sem fért az előadásba annak, amit elmondani szerettünk volna. Január 21-én bemutatjuk a „2”-t. Az elsőnél kérdés volt, hogy érdekli-e nézőinket az, ha verseket mondunk. A másodiknál az a tét, hogy ne ugyanazt a bőrt húzzuk le másodszor is a rókáról.
Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott
Válogatta: Várady Szabolcs
Szerkesztette: Mácsai Pál
Játsszák:
Bíró Kriszta, Csuja Imre, Dóra Béla
Epres Attila, Ficza István, Für Anikó
Gálffi László, Jéger Zsombor, Kerekes Éva
Kerekes Viktória, Kókai Tünde, Mácsai Pál
Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Novkov Máté
Patkós Márton, Pogány Judit, Polgár Csaba
Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István
Zsigmond Emőke
Díszlet, jelmez: Izsák Lili
Zene: Kákonyi Árpád
Súgó: Horváth Éva
Ügyelő: Sós Eszter
A rendező munkatársa: Érdi Ariadne
Rendező: Mácsai Pál
Hogy a lakás milyen mocskos, hogy a gyerek itt nem tudott megmaradni, hogy itthon nem volt maradása. Csak azt akarom bebizonyítani, hogy nem vagyok én olyan mocskos asszony! Azt az egyet akarom bebizonyítani, hogy milyen anya vagyok én! Hogy én milyen anya vagyok! Hát melyik szülő az, ha valamit elkövet a gyereke, nem bocsát meg neki?! Hát melyik szülő az?! Melyik?!
Valami arra ösztönöz, hogy egy állapotot kibontsak, életérzésem egyik összetevőjét: a közösség utáni abszurd és csillapíthatatlan vágyakozást, az ügyefogyott próbálkozásokat a távolság és elszigeteltség leküzdésére. Bármennyit tűnődöm is e tervemen, sosem tudom lezárt egésznek tekinteni. Leginkább valami sötét, áradó vízsodrás képzetét kelti bennem: arcok, mozdulatok, hangok, kiáltások, fény és árny, hangulatok, álmok, semmi sem szilárd és teljesen megfogható. Álom, vágy, esetleg csupán reménykedés vagy félelem, melyben épp az iszonyatost nem mondja ki senki. Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon. Ingmar Bergman (Csatlós János fordítása)
(...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen…
Oresztész szereti Hermionét, aki szereti Pürrhoszt, aki szereti Andromakhét, aki szereti Hektórt, aki halott...
AZ ELŐADÁS SZÖVEGE A VÉSZKORSZAK ALATT ELHURCOLTAK VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL ÁLL ÖSSZE, ÉS TELJES SÖTÉTBEN JÁTSSZÁK.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!