A hattyú
A hattyú mesterkomédia: bravúros humorú, szellemesen éleslátó, pestiesen gúnyos.
A hattyú mesterkomédia: bravúros humorú, szellemesen éleslátó, pestiesen gúnyos.
Molnár Ferenc: A hattyú
A hattyú mesterkomédia: bravúros humorú, szellemesen éleslátó, pestiesen gúnyos. Egy trónfosztott dinasztia feje, Beatrix, tűzön-vízen keresztül próbálja visszajuttatni családját a hatalomba. Ehhez egyetlen eszköz van a kezében: féltve őrzött lánya, Alexandra. Őt kell hozzáadni Albert herceghez, a Monarchia trónörököséhez. Albert azonban nem érdeklődik, és Beatrix okos asszonyként pontosan tudja: a férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy másik férfi figyelme tudja felhívni.
“A sikernek a legközepébe talált bele Molnár Ferenc. Ilyen biztos kézzel darabot írni csak ő tud ma. Élet és mégis mese. Molnár Ferenc valamit hozzátesz az élethez, amely ezzel könnyebb lesz. Hagyjuk magunkat vinni a színes fátyolokon, amelyek elkeringőznek velünk, aztán elragadnak, hogy egy pillanatra elfogy a levegőnk is, de mindjárt megtréfálnak utána, szép, szerelmes egekbe emelnek és barátságosan lepottyantanak a völgybe, amely jó puha mohával van kikövezve, hogy elég legyen az ijedtség, de - jaj - meg ne üssük magunkat. Tehát: mese a hattyúról, aki itt egy hercegkisasszony és a szerelmes fiúról, aki nevelő. És mese a hattyúról, akinek a szárazon elvész a varázsa, és kiderül rokonsága a libával.”
(Losonczy Zoltán: A hattyú vígszínházi ősbemutatójáról, 1921)
Az előadás a címbéli „miért”-re keresi a választ, feltárva a szűkebb és tágabb környezet felelősségét: mi is történik a világban,…
Valami arra ösztönöz, hogy egy állapotot kibontsak, életérzésem egyik összetevőjét: a közösség utáni abszurd és csillapíthatatlan vágyakozást, az ügyefogyott próbálkozásokat…
(...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!